Fájdalom, fájdalom hátán. Vágások az emberek kezén, és kisírt szemek mindenhol. Bárhova nézek csak a fájdalom van előttem.. Nem tudom hova megyek, csak előre ahol nem talál meg senki.. A cigimet a számba veszem, és meggyújtom a halál fekete öngyújtómmal. Nagyot szívok, majd kinyitom a számat és kifújom a füstöt. Sétálok sáros betonon, és a cipőm orrát figyelem. Nem akarom elhinni, hogy tehette ezt velem?. Hogy mondhatott ilyet rám?. A saját születésnapomon bőgök, mert ezt csinálta. Nem is ismer, közben állít rólam hazugságokat. Szarul esik, hogy ilyet mond de tudom, hogy igaza van. Hogyan szeresek, mikor annyi fájdalmat kaptam, hogy könyvet lehetne róla írni?.. Hirtelen nekem jött valaki, majd csak annyit éreztem, hogy a földre borultam. De ahelyett, hogy az a barom segített volna felállni, inkább rohand tovább telefonjával a kezében. Leporoltam magam, majd folytattam a végül haza felé vezető utamat, hiszen nem tudok máshova menni csak oda. Mikor megnéztem az, Óz a nagy varázsló filmjét ahol Doroti felveszi a piros cipellőjét, majd elmondja a varázsszót azt a bizonyos "mindenhol jó de legjobb otthon" (hazugságot) majd haza repül, és már boldog is. Persze én akárhányszor próbáltam egy buliban, valahogy sosem jött össze, és sétálhattam egyedül a vak sötétben haza. Hát nem kellemes élmény az biztos. De még mindig jobb, mint hulla részeg alkoholistákkal a dugig töltött villamoson utazni, ahol a végén már mindenki egymás lábára hány, ami még a jobbik eset így mellesleg. Szóval megis érkeztem szerény hajlékomba, amit anyámmal és a barátjával osztok meg, valamint a leendő kishúgommal aki ebben a családban annyit fog szívni mint én.. Vagy mégsem, mert amint tudom elviszem magammal. Nem szeretném, hogy szenvedjen. Senki nem bírja anyám mellett hosszú távon hiszen valami elképesztően szar személyisége van. Mindenért ordibál mint egy fába szorult féreg, majd fenyegetőzik és vagy neked esik és rángatni kezd ide oda, vagy pedig tűr és mindenki bőgni kezd körülötte. Igazából szerintem klinikai eset, amit számtalanszor közöltek vele de ő azt hitte, hogy ez a poén része amit rosszul hitt.. Belépek a lakásba, majd nem meglepő módon ő fekszik és nézi a tévét, míg barátja a gép előtt döglik.. Köszönök nekik majd a szobámba sétálok és lepakolom a cuccaimat. Kinyitom a hófehér ajtómat majd kibaccogok a konyhába és csinálok egy szendvicset.. Senki nem szól hozzám csak néznek és nem szólnak semmit. Jobb is hiszen nem akarok veszekedni megint, mert mára már bőven elég volt nekem.. Életem legjobb születésnapja a mai...
